A vírus szubmikroszkopikus biológiai organizmus, amely nem sejtes szerveződésű és csak parazitaként az élőlények sejtjeiben képes szaporodni. Minden életformának, növényeknek, állatoknak, gombáknak, egysejtű eukariótáknak és baktériumoknak megvannak a vírusos fertőzéseik.

A vírusok ellen az élőlények immunrendszere védekezik, amelyet oltással fel lehet készíteni a fertőzés elleni még hatékonyabb válaszra. Vannak olyan vírusok is, amelyek képesek kikerülni az immunrendszert. Az antibiotikumok nem hatékonyak a vírusok ellen.

Létszámukat tekintve a vírusok messze a leggyakoribb szervezetek a Földön, többen vannak mint a többiek együttvéve. Bármilyen sejtes életformát képesek megfertőzni, állatokat, növényeket, gombákat és baktériumokat is. Az egyes fajok azonban csak limitált számú gazdaszervezet sejtjeibe képesek behatolni, többnyire pedig fajspecifikusak. Ilyen például a feketehimlő vírusa, amely csak egy fajt - az embert - fertőz sikeresen, míg a széles spektrumú fajok képviselője a veszettségvírus. A növénypatogén vírusok teljesen ártalmatlanok az állatokra és az állatok kórokozói az esetek döntő többségében nem tudnak kárt tenni az emberben. Egyes bakteriofágok csak a gazdabaktérium adott törzseiben szaporodóképesek és detektálásukkal nyomon lehet követni a baktériumok által okozott járványokat (fágtipizálás).

A 3 legveszélyesebb biológiai fegyver

A vírusokkal, baktériumokkal, mérgekkel folytatott hadviselés nem a modern idők találmánya, alattomos eszközöket már az ókori háborúkban is bevetettek. A kutak és források vizének tönkretétele bevett gyakorlat volt, de néha rafináltabb ötleteket is kitaláltak a küzdő felek. A pun Hannibál például mérges kígyókkal megrakott korsókkal bombázta az ellenséget, a mongolok pedig pestises holttesteket dobáltak át hajítógépekkel az ostromlott város falain belülre. A 3500 éve hatalmas birodalommal rendelkező hettiták fekélyt és lázat okozó tularémiával fertőzött kosokat kergettek át ellenséges területre, ahol a betegség aztán óriási pusztítást végzett a lakosság körében. Napjainkra a módszerek sokat finomodtak, és jóval kegyetlenebbé váltak.

Lépfene: 80%-os halálozási arány

A magyarul lépfenének nevezett Anthrax 80%-os halálozási rátát képes produkálni a fertőzöttek körében, az utólagos oltás pedig szinte teljesen hatástalan. Irán, Líbia, Észak-Korea szinte biztosan rendelkezik ilyen fegyverrel, Irakban pedig olyan mennyiséget találtak belőle az Öböl-háború idején, ami az egész emberiség kipusztítására alkalmas lett volna. A véráramba bekerülő baktériumok duzzanatot okoznak, ami aztán hólyaggá, majd fekete varrá alakul, rosszabb esetben véres váladékot ereszt. 2001-ben, nem sokkal a New York-i ikertornyokat ért támadás után a terroristák lépfene-baktériumokat juttattak el több amerikai nagyvárosba, tovább növelve a lakosság veszélyérzetét. Félmázsányi ebből az anyagból legalább 20–25 ezer ember halálát okozhatta volna.

Fekete himlő: 30 alatt életveszélyes

A variola vírus által okozott fekete himlő az ókorban és a középkorban szinte ciklikusan söpört végig a világon, újra meg újra megtizedelve a lakosságot. A fertőzöttek negyede-fele biztosan meghalt, a többiek pedig sokszor szenvedtek maradandó károsodást - Kölcsey Ferenc például a fél szemére megvakult tőle.

Az 1970-es évekre a betegséget lényegében felszámolták, de a hidegháborúban a szemben álló felek őriztek maguknál néhány baktériumot, hogy szükség esetén még az atombombánál is pusztítóbb fegyvert állítsanak elő belőle. Rossz hír, hogy a mai huszonévesek, illetve a náluk fiatalabbak sem kaptak már ellene kötelező védőoltást, így a himlő újbóli megjelenése beláthatatlan következményekkel járna.

Ebola: 90%-os halálozási arány

A szintén vírus által terjesztett Ebola minden idők egyik legborzalmasabb betegsége. Az utolsó fázisban a nyelőcsőről, nyelvről, légcsőről leválik a nyálkahártya, így minden levegővétel és nyelés kínszenvedéssé válik a fertőzött ember számára. A test kisebesedik, károsodik az agy is, végül a beteg eszméletét veszti, és minden testnyílásán ömleni kezd a vér.
Az Ebolát az 1970-es években azonosították Kongóban, 1995-ben pedig Zairében okozott járványt, 90%-os halálozási rátát produkálva. Az emberi véráramon áthaladva a vírus még fertőzőbbé válik. Amikor 1988-ban az Ebola egyik mutánsával dolgozó orosz tudós, Nyikolaj Usztyinov véletlenül megfertőzte magát, a kollégái nem késlekedtek: a holttestből mintát vettek, és ebből hoztak létre egy még veszélyesebb, fegyverekben is alkalmazható vírustörzset.