Hétfő, ez már teljes alkalmazkodással kezdődött, semmi kapkodás, dehogynem! Mai napon még a Phanis-ban kezdtünk, déltől viszont van szoba az előre foglalt helyen a Letsos-ban, többi csoporttársunk is szobacseréket hajt végre, viszont egész napos túrára voltunk hivatalosak. A Phanisban reggel megszűnt az élet! Sehol senki! Hogyan jutunk vissza a Letsosba 2 bőrönddel, pár kézipoggyásszal, meg némi vízkészlettel. A vizet itthon kiöntöttük volna! Itt nem! Végül is felhívtam szegény Neckermann-os Editet, próbálja meg elérni ő a szállásadónkat és fuvarosunkat, hát ő sem érte el őket! Szerencsénkre itt volt a Phanis mellett egy másik szálláson, saját kocsijával, smink nélkül, elég reggeli arccal vitt át minket! Ha olvasod, akkor köszi még egyszer!

Gyors reggeli, poggyászok meg a megőrző helyett a szálloda halljában, nem probléma!!! A kutya nem viszi el, de vannak itt még magyarok!!! Hát otthagytuk a cuccot, pénz, papírok, fényképezőgépek nálunk... Elindultunk a bolt elé, ott a felszállóhely. Én egy görög átlagos buszt vártam, bár az sem tudom, hogy az milyen ;) kaptunk egy gyöngyházmetálhalványbugyirózsaszínespesgős színűt, klímával. Szerencsénkre a busz nálunk kezdte összeszedni a bandát, így beültünk a sofőr mögé. Fiatal Tamás nevű idegenvezetőnk kicsit morcos volt, gondolom neki is kora volt még, 8.00. Mentünk szűk utakon kacskaringózva, telt a busz, millió olajfa később csatlakozott hozzánk még egy Ibuszos busz is magyarokkal. Aztán az első látnivaló előtt jött a sofőr bukéja is, ami elkísért minket estig. Viszont normálisan vezetett!

A buszos túra igen megérte az árát! Körbejártuk a szigetet 10 óra alatt, csak a fő részeket írom le, a buszról eszméletlen változatos táj és a görög kétszínűség nagyon jól látszódott.

1. Zante városa felett lévő Templom és a környező kilátóból rövid nézelődés, levegő friss volt, de melegedett keményen, így ettünk még egy fagyit is itt.

2. Most jött a Sziget Legügyesebb Agyagosa, hát ez rám nagy benyomást nem tett, ez a sziget közepén volt.

3.  Kezdtünk átkelni a hegyen! A sziget kicsi, kb. 40x20Km, közepén végig egy 750 méter körüli hegyecske, ez kisebb, mint a Kőszegi-hegység, de kisebb helyen is van. A táj szép, a kabócák hangja ott van mindenhol.

4. Egy kilátós taverna meglátogatása, felejthető.

5. Exo Hora. A sziget legöregebb olajfája, senki nem emlékszik, hogy milyen öreg. A helyiek szerint 1000 vagy 2000 éves! Végül is nem fontos! De van mit nézni a turistának. ;) A buszok sorban hozták a turistákat! Gyorsan mentek is!

6. Most jött a katasztrófa turizmus: a sziget legügyesebb kereskedőjénél! Görögösen szép kiskereskedés volt, talán szőnyegek voltak, de én inkább csak lábtörlőnek nevezném... lehet, hogy túl igényes vagyok. Kiegészítve borokkal, olajjal, szappannal, meg tucatárukkal. Itt gyorsan megittunk minden welkome drink-et, meg a kő kemény magos édességüket is meg kóstoltuk, majd kábán nem vettünk semmit! Később kiderült, hogy egymagunkban sokkal jobb ajánlatok vannak és lehet alkudni is, vagy nem. Oliva olajat és mézet jó áron lehet venni mindenfelé, lásd pár nap múlva!

7. Megnéztünk egy Monostort, ez elég jó volt, csak a tömeg ne lett volna! Itt sikerült egy görög igényességgel alufóliába csomagolt szent cipellőt lábbal arrébb helyeznem, visszaigazítottam, majd gyorsan gyújtottunk gyertyát az egészségünk érdekében. Kint az udvaron a csoporttal kicsit elbeszélgettünk a monostor öreg falának az árnyékában, aztán irány a busz... le és föl, akárcsak Pom-Pom, csak itt nem az ágon hintáztunk.

8. Aztán végre elindultunk a Navagio-öböl felé. Legalább 5 féle írásmódja van a görög ciril betűsön kívül, így nem tudom, hogy mi lehet a hivatalos írása. Útközben kecskék, olajfák ezrei, néha 1-1 magasba törő ciprusfa. Én vártam valami komolyabb bazársort, betonos placcot a kilátó környékén, de némi kereskedő bodegákon kívül csak egy kiépített fémkorlátos rámpa és egy érmekészítő szerkezet volt. A kilátón jó nagy tömeg volt! terelték a népet kő keményen! A kilátás viszont fantasztikus! Levegő végre hűs, a tenger felől fúj, nagyon jó volt! Gyorsan lenéztem a lábam alá! Nem igazán kellett volna! Így már beindult a para. Magasság kb. 165 méter. 

Itt kordában próbált tartani az idegenvezető, 4 vagy 5 fő mehetett ki a kilátórámpára, a sziklafalon kiépített kőfalon túlra pedig senki. Hát egyik sem volt betartva! A kilátón legalább 10-10 ember folyamatosan, a kőfalon túl pedig ott az igazi kilátás! Csak a sunyi bokrok amik bokáig értek azok vagdalták szét az ember bokáját, lábfejét. Nem értem, hogy miért nem olyan helyre teszik a kilátót ahol tényleg belátni mindent??? Ez is Görögország. Gondoltam, hogy a hét csúcspontján túl is vagyunk, de szerencsére ez még csak a kezdet volt!

9. Buszra fel, tovább észak-keletre, majd a sziget túloldalán vissza délre Aghios Nikolaos kikötő-faluba, itt ebéd (azt hiszem felejthető volt, mert nem emlékszem, hogy mit ettem), gyors lábáztatás a kavicsos tengerben, aztán blúkévsz, kék-barlangokhoz csónakázás, ez már nem volt rossz! Megvolt a filingje,hullámok, fröccsenő víz, a busz útján vissza északra, mert kiderült erről jöttünk. A sziklafalak szépek, a barlangok max akkorák, hogy a motoros turista csónak belefér, majd kitolat, a víz alól jövő kék tükröződésre viszont nem tudok pontos meghatározást mondani, olyan nagyon élénk fényes és világoszöld egyben. Ezt a színt látni kell!

kép

Miután a kikötő felé vettük az irányt kezdtük érezni, hogy lassan vége a napnak, de kis kényszerpihenőt kellett tartanunk, mert a csoport másik fele lerohadt a ladikjukkal, kint maradtak a vérplanktonok között! Ezek alattomos állatok! Csak itt fordulnak elő és úgy élnek, hogy forgó hajócsavarokat rontanak el! Majd amikor valaki belemegy a vízbe, hogy ellenőrizze a csavart, akkor ezek a mikron méretű élőlények átalakulnak vérengző cápafogsorokká és torkon harapják az embereket... na ez nem igaz. Nem tudom pontosan mi lehetett a gond, de bevontatták a többieket is, mindenki élve megúszta!

10. Vissza indultunk, az úton kaptunk jó tanácsot, hogy a közelben van egy kénes hideg vizes öböl, amolyan gyógy-fürdő Xigia, viszont mellette van egy öböllel délre Xigia 2-nek nevezett szerintem a sziget leg vadregényesebb strandja, itt minden lehet, de ez pár nap múlva fog történni, így várni kell a leírással! Bocs, de ez van! Mindkettő Xigiát meglátogattuk, sőt legalább 12 strandon voltunk, így sok minden lesz még, strandokat szeretők jöjjenek vissza!!! Tehát, hogy sztoriban maradjak, az utolsó buszos kaland még Xigia előtt lévő a szigetből kiálló magas félszigeten való leselkedés volt. A hely neve: Porthmos Zakinthou. Nagyfeszültségű villanypózna tövében, kabócák hangja keveredett az oszlop szigetelőjén át-át húzó áram zümmögésével, de a kilátás szép volt. Innét már látszódott a szállásunk is, őszinte leszek: szerintem senki földjén voltunk! Mert tuti, hogy se nem Alikes, se nem Alykanas, hanem a kettő között, de ez részletkérdés.

kép-kép

Buszról le, a többiek pá-pá el tovább, nekik még lesz egy órás zötyögésük. Mi meg megnéztük a cuccaink, ott volt ahol hagytuk, úgy ahogy hagytuk! Kaptunk egy szobakulcsot meg, hogy a komplexum melyik irányába menjünk, oszt kalap-kabát. A szobára nem panaszkodok, tetőtér, nagy háló, erkély, kádas fürdő, csak a víz nem folyik le, jobban mondva lefolyik, csak a fürdő közepén lévő vízgyűjtő rácson fel is tör... Folytatom még ma!!! Csak össze kell szednem, hogy mik a pontos helyek és nevezetességek! A mai napnak még nincsen vége!!!

zzz

Az új szoba, ami az eredeti lett volna nagyobb volt, mint amire számítottunk, kicsit nagyon rosszul volt berendezve. A bejáratnál balra egyszerre a mini konyha, szemben a fürdő, beljebb meg egy nagy üres placc, 3 ággyal, kis asztallal, éjjeli szekrényekkel, székekkel és egy legalább 40 éves kétajtós szekrénnyel, bent igazi lópokrócokkal! Talán még a ló szagot is lehetet érezni! A nyílászáró tökéletes, terasz kicsit szűk, de van. Innét jó kilátás volt az elektromos kábeleken keresztül a Bunkers bárra és a hegyre. Ettől a naptól kezdve itt múlattunk a teraszon.